Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan is meséljem el Nektek, hogy lassan ebben az elmúlt 1! hónapban mi is történt velünk. Sokan gondolják azt, hogy egy babával otthon unalmas lehet az élet. Persze ez részben azért így is van. Már nem tudunk csak úgy neki indulni a városnak, az éjszakának, vagy csak beülni egy kávéra a barátainkkal. Most már mindent meg kell szervezni, lebeszélni, úgy elindulni, hogy a gyerek már evett, tisztába van rakva és közbe anyu-apu is el tudjon készülni, de persze mire ők elkészülnek, kezdhetünk mindent elölről. Szóval nem egyszerű, de én azt gondolom nem is kell túlbonyolítani a kérdést. Sokan ott "rontják" el, hogy mindent alárendelnek a gyereknek. Pedig ők beleszületnek a családunkba, céllal érkeznek hozzánk. Azért mert ők is az életünk részei lettek, nem kell anyának-apának feláldoznia magát. Hiszen ha mi nem vagyunk boldogok, ők sem lesznek azok.
Ezen az elméleten vagyunk mi is. Próbáljuk az életünket úgy élni, ahogy eddig. Természetesen a napi rutin kialakítása már javában zajlik, megvannak a szokásos anya-fia, apa-fia ritualéink, ami nélkül azért nehezebb lenne. Így van időnk mindkettőnknek a saját kis privát dolgait megcsinálni. Gondolok én ilyenre, hogy amíg Apa zenét hallgat a Kicsivel addig én tudok hajat szárítani. :) A régen alapvetőnek tűnő dolgok most azért felértékelődnek. Hétfőn például kaptam fél nap szabit a Fiúktól. :) Mirko vasárnap éjjel olyan nyűgös volt, hogy csak a karomban volt hajlandó aludni, ami azért nekem nem volt túl pihentető. Párom reggel rám nézett és azt mondta, hogy mi most elmegyünk sétálni te meg aludj amíg jól esik és utánunk jössz, ha felkeltél. Rég élveztem ennyire, hogy lustálkodhatom az ágyban, jó hosszan zuhanyozhatom és a szokásos kis heti "wellness" kezeléseimet sem kell őrült tempóban megcsinálni, hanem kis ráérősen. Jó volt egy kicsit újra magamban lenni, de mindemellett azért bennem volt az is, hogy minden rendben e velük, elég lesz e neki a tej, amíg csatlakozom, szóval beindult az anyaradar. :) De ez így is van rendjén, már ő a legfontosabb, neki akarjuk a legjobbat. Élvezzük mi is az átmeneti szabadságot, de úgy, hogy az Ördögnek jó legyen. :)
Tegnap meg bejártuk a Belvedere-t, aludt ott jó nagyot a friss levegőn, hallgatta a harmonikásokat. De az ilyen és hasonló programok mellett jön a család, barátok, ismerősök hada hozzánk látogatóba, a gyerek kézről kézre jár, mindenki karjában elalszik, úgyhogy egy kis tündér. :) Bár azt mondják a "nagyok" , hogy egy hónapos korig minden baba jó baba, hiszen eszik és alszik, és csak utána kezdődik a neheze. Nah hát meglátjuk. :) Mindjárt betölti az 1 hónapot. :)
XoXo,
Helga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése