2015. január 1.
Valakinek ez új kezdetet, lehetőséget, tervet jelent, valakinek csak megy tovább az élet, egy újabb nap, amit kapott a sorstól. Bevallom őszintén, nem szeretem a szilvesztert. Kötelező ünneplés, búcsúztatás, köszöntés. Így sohasem készültem rá annyira. Nem szeretem, ha valamit - jelen esetben a jókedvet - ráerőltetik az emberre. Azonban idén más volt minden. Bár még "csak" 10 hónapos a fiam, de miatta jobban vártam ezt a napot is, mint az elmúlt években. Szerettem volna - még ha nem is emlékezik rá - , hogy azért egy kicsit becsempésszük mi is a szilvesztert a lakásba. Volt duda, meg színes, csillogó kalap, szép ruhába is felöltözött, a haját is beállítottuk jó kis pasisra, csak hogy egy picit érezzük az ünnepi hangulatot. Természetesen nem várta meg az éjfélt, este korán már elaludt, de jó volt a tudat, hogy van már kiért tartani az ünnepeket, és értelmet nyer minden készülődés, sürgés-forgás, mert egy kis ember arcára mosolyt csal egy hatalmas karácsonyfa, vagy éppen egy szilveszteri kalap látványa.
2014 számomra a nagy változás éve volt. Lett egy csöppség a világomban, aki mindent megváltoztatott, akiért érdemes minden nap felkelnem, aki a legnagyobb őszinte boldogságot hozta az életembe, és akiért mindent meg fogok tenni, hogy a világ legboldogabb embere legyen.
2015-re én azt fogadom meg, hogy ott leszek a kisfiammal és fogom a kezét azon az úton, amit neki szánt az élet.
Boldog új évet!
