Kèt hete a hètvègèt csalàdi partival sikerült eltöltenünk. Kisfiam ismèt nagyon jòl bìrta az utazást. Kettecskèn vonatoztunk haza Bècsből Budapestre.
Szerencsère megtalàltuk a "gyerekvagont". Az első hazaùt alkalmàval annyian voltak a vonaton, hogy màr nem volt időnk a babakocsival àtvergődni a tömegen, ràadàsul annyira "segìtőkész" volt mindenki, hogy ràm egy kisebbfajta hisztiroham jött, ahogy pròbàltuk a bőröndöt ès a babakocsit kordinàlni. Termèszetesen mindenki a csomagjàt a közlekedőbe teszi, mert hàt ugye szerintük az arra valò, annak ellenère, hogy az ÖBB-s vonatokon nagyon jòl megoldott a rakodò rèsz. Hozzàteszem, hogy ahogy lavìroztunk a Pàrommal helyet keresve, az akadàlyokat olyan emberek segìtettek legyőzni, akiket az "àtlagos", "normàlis, "intelligens" emberek lenèznek. Nem akarok nàciòkat ìrni, mert èn nem vagyok ilyen, mindenkinek elfogadom, tiszteletben tartom a hovatartozàsàt, èn senkit nem ìtèlek el ès meg, hanem mindenkit ùgy szeretek ahogy van. De ilyen szituáciòkban szàmomra mindig kiderül, hogy valòjàban tènyleg kik is az EMBEREK. Hàt nem az agyonmajmolt, istenìtett, nagy ès sikeres, több diplomàsok, akik a tàrsadalmi ranglètra magasabbik fokàn àllnak, az màr biztos.
Màsodosztàlyù hely hìjjàn, ahova a babakocsit is le tudtam volna rakni, ùgy döntöttem, hogy nem èrdekel, leülök az első osztàlyon, ùgy sincs senki, a gyereket ki sem kell szednem a kocsibòl, hanem csak magam elé tolom, a kalauz meg fogadja el a szituàciòt, mert màshol kèptelen vagyok gyerekkel utazni. Hàl'Istennek jò fejek voltak, nem szòlt senki semmit, hogy első osztàlyù jegyem nincs, èn meg ott boldogìtom a jònèpet.
Az első tapasztalat utàn màsodjàra pozitìvan csalòdtam utastàrsaimban. :) A vagonunk àtjàrò rèszèben "italozgatott" kàbè 10 fiatalember. Gondoltam magamban jò lesz rajtuk keresztül vergődni, hiszen egèsz ùton csak ezt hallottam "Bier oder Spritzer? ". Kitalàltam, hogy kèt rèszletben oldom meg a helyzetet. Leszàllàs előtt pàr perccel kiviszem a bőröndöt, az utolsòban pedig a gyereket a babakocsiban. Persze a fiam az utolsò tìz percben aludt el, ùgy hogy egèsz nap semmit nem aludt, ìgy örültem a buli csapatnak, mert gondoltam tuti fel fogjàk èbreszteni. De szerencsère nem. Annyira jò fejek voltak, hogy èszhez sem tèrtem, mire a tìz sràc màr lepakolta a cuccaimat, meg a babakocsit. Mindegyik elköszönt tőlem meg a kisfiamtòl, kellemes hètvègèt kìvàntak, ùgyhogy az első pakolòs ijedtsèg utàn pozitìv volt szàmomra a figyelmessègük.
A vonatozòs ÖBB-s èlmèny mellett ( MÀV-os szerencsère nincs, bàr gondolom nem ütnè meg a mèrcèt) azèrt csinàltam egy gyors összehasonlìtàst Budapest ès Bècs babakocsis tömegközlekedèsèről ès elèg kiàbràndìtò lett szàmomra az eredmèny.
Budapesten a nègyes metrò vonalàn ès a 4-6-oson kìvül nem nagyon mernèk elindulni A-bòl B-be. A lift fogalma az ismeretlen, ìgy jobb hìjjàn az ember kènytelen vagy a mozgòlèpcsőn lavìrozni vagy megkèrni idegeneket, hogy segìtsenek levinni a babakocsit a lèpcsőn. A buszra feltenni szerintem felèr egy öngyilkos merènylettel, ìgy ha kis orszàgunk fővàrosàban indulnànk el autò nèlkül csavarogni akkor szerintem a legbiztosabb a hordozò (kendő, manduca, mai tai kinek mi vàlt be).
Ezzel ellentètben Bècsben azon vagyok felhàborodva ha egy tizenèves leül a babakocsisoknak, kismamàknak, időseknek fenntartott helyre, vagy ha az emberek annyira lustàk, hogy lifteznek a mozgòlèpcső helyett ès akinek valòban szüksège lenne a felvonóra vàrhat minimum tìz percet. Tömegközlekedèsi eszközök a règi Schnellbahn, ès a szintèn règi belvàrosi villamos kivètelèvel kènyelmesen hasznàlhatò, nem kell folyamatosan valakit megkèrni, hogy segìtsen felrakni a babakocsit. Ezeket a kis bosszantò apròsàgokat leszàmìtva a közlekedès iszonyat kènyelmes, nem okoz fejtörèst az anyukàknak, hanem őket segìti, ès ìgy talàlhatjàk ki a jobbnàl jobb programokat maguknak ès a bèbiknek. :)
