Kinderbetreungsgeld kiegèszìtő infòk

Ma kivàrtam a potom 36 embert magam előtt a Krankenkassa-nàl ès sajnos mèg mindig nem tudtam leadni a nyomtatvànyt a gyes igènylèsèhez. A Finanzamt-nàl azt mondta nekem a hölgy, hogy ha leadom az igènylèst a Familienbeihilfe-re akkor màr mehetek intèzni a többit. Sajnos ez nem ìgy van az èn biztosìtòmnàl. Az ügyintèző tàjèkoztatott, hogy ha a Finanzamt-tòl kaptam levèlben visszajelzèst a csalàdi pòtlèkròl, akkor azzal együtt menjek vissza ès ide is hozzam a következő papìrokat:

- Gyerek anyakönyvi kivonata
- Meldezettelek
- Anmeldungbescheinigung (gyerekè is)

Kikèszülök màr ezektől a papìrozàsoktòl. Ràadàsul nem èrtem, hogy ha màr a Wochengeld miatt le kellett adnom a gyerek anyakönyvi kivonatàt, akkor minek kell ismèt?

Mindenesetre remèlem nem fog hònapokig tartani az ügyintèzès. 

Helga

Az első tapasztalatok

Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan is meséljem el Nektek, hogy lassan ebben az elmúlt 1! hónapban mi is történt velünk. Sokan gondolják azt, hogy egy babával otthon unalmas lehet az élet. Persze ez részben azért így is van. Már nem tudunk csak úgy neki indulni a városnak, az éjszakának, vagy csak beülni egy kávéra a barátainkkal. Most már mindent meg kell szervezni, lebeszélni, úgy elindulni, hogy a gyerek már evett, tisztába van rakva és közbe anyu-apu is el tudjon készülni, de persze mire ők elkészülnek, kezdhetünk mindent elölről. Szóval nem egyszerű, de én azt gondolom nem is kell túlbonyolítani a kérdést. Sokan ott "rontják" el, hogy mindent alárendelnek a gyereknek. Pedig ők beleszületnek a családunkba, céllal érkeznek hozzánk. Azért mert ők is az életünk részei lettek, nem kell anyának-apának feláldoznia magát. Hiszen ha mi nem vagyunk boldogok, ők sem lesznek azok.

Ezen az elméleten vagyunk mi is. Próbáljuk az életünket úgy élni, ahogy eddig. Természetesen a napi rutin kialakítása már javában zajlik, megvannak a szokásos anya-fia, apa-fia ritualéink, ami nélkül azért nehezebb lenne. Így van időnk mindkettőnknek a saját kis privát dolgait megcsinálni. Gondolok én ilyenre, hogy amíg Apa zenét hallgat a Kicsivel addig én tudok hajat szárítani.  :) A régen alapvetőnek tűnő dolgok most azért felértékelődnek.  Hétfőn például kaptam fél nap szabit a Fiúktól. :) Mirko vasárnap éjjel olyan nyűgös volt, hogy csak a karomban volt hajlandó aludni, ami azért nekem nem volt túl pihentető. Párom reggel rám nézett és azt mondta, hogy mi most elmegyünk sétálni te meg aludj amíg jól esik és utánunk jössz, ha felkeltél. Rég élveztem ennyire, hogy lustálkodhatom az ágyban, jó hosszan zuhanyozhatom és a szokásos kis heti "wellness" kezeléseimet sem kell őrült tempóban megcsinálni, hanem kis ráérősen. Jó volt egy kicsit újra magamban lenni, de mindemellett azért bennem volt az is, hogy minden rendben e velük, elég lesz e neki a tej, amíg csatlakozom, szóval beindult az anyaradar. :) De ez így is van rendjén, már ő a legfontosabb, neki akarjuk a legjobbat. Élvezzük mi is az átmeneti szabadságot, de úgy, hogy az Ördögnek jó legyen.  :)

Tegnap meg bejártuk a Belvedere-t, aludt ott jó nagyot a friss levegőn, hallgatta a harmonikásokat. De az ilyen és hasonló programok mellett jön a család, barátok, ismerősök hada hozzánk látogatóba, a gyerek kézről kézre jár, mindenki karjában elalszik, úgyhogy egy kis tündér. :) Bár azt mondják a "nagyok" , hogy egy hónapos korig minden baba jó baba, hiszen eszik és alszik, és csak utána kezdődik a neheze. Nah hát meglátjuk. :) Mindjárt betölti az 1 hónapot. :)

XoXo,

Helga

Családipótlék

Mint, ahogy azt ígértem nektek, ezúton osztom meg Veletek a heti hivatalos ügyintézésem, ami nem más, mint a családi pótlék volt.

Semmi ördöngösséget ne gondoljon bele az ember (természetesen én itt az alapesetre gondolok - kinn élő, dolgozó szülők, kinn született gyermek). Kitöltve leadtam a kis papíromat, amit még szülés előtt beszereztem, majd az ügyintéző hölgy lefénymásolta a hozzá csatolandó okmányokat, amelyek a következők voltak:

- Születési anyakönyvi kivonatok (gyerek, apa, anya)
- Meldezettelek
- Anmeldungbescheinigungok (gyereké is kell, ezt hiánypótlásként le lehet adni)
- Apasági nyilatkozat (nálunk ezt is lefénymásolta)

Az ügyintézés átfutási idejéről nem tudott a hölgy nekem pontosabbat mondani, minthogy eltarthat pár naptól pár hétig is.

Természetesen akinek komplikáltabb a családi, munkavàllalói háttere, valamint Magyarországon is kap családi pótlékot, akkor az ügyintézés már speciálisabb, annak a menetében én nem tudok érdemben nyilatkozni, de azt gondolom, hogy nagyon segítőkészek és elmagyaráznak az embernek mindent. Úgyhogy akire a fentiek érvényesek, az menjen be a helyi Finanzamt-ba és kérdezzen mindennek utána. Segíteni fognak. :)

Kellemes délutánt még így erre az egy órára! :)

Helga

Az első hét és az első hivatalos elintéznivalók

Pont egy hete engedtek haza minket a kórházból. Azért párszor átfutott az agyamon, hogy milyen is lesz otthon, hogyan fogjuk bírni, mert a kórházban valljuk be nagyon jó dolgom volt. Ha valamiben nem voltam biztos, vagy már túl régóta sírt a gyerek ahhoz, hogy rájöjjek mi a baja, akkor egyszerűen csak átbattyogtunk a babával a Kinderzimmerbe, megkerestük a Kinderschwestert, akinek tuti volt egy jó ötlete, tanácsa és az aktuális probléma hipp-hopp tova is tűnt. Azonban itthon mindent egyedül kell az embernek kitapasztalnia, rájönnie, hogy mi is a baj. De ezek a félelmek igazából az első egy óra után el is múltak. Akkor rájöttem az alapigazságra, miszerint mindenhol jó, de a legjobb otthon, és akármi van ő a mi babánk, és neki úgy a legjobb,  ahogy mi csináljuk. Lehet először bénàk leszünk, de akkor is a szerető szülei, és ő csak ezt fogja belőlünk érzékelni és nem azt, ha épp például rosszul húzom fel a rucijàt.

Az első éjszakánkat nem sorolnám a minta éjjelek közé,  mert körülbelül óránként keltünk, sírtunk, ettünk és az Istenért sem volt hajlandó a kiságyában aludni, csak a mellkasomon. Szerintem új volt még neki nagyon a kis szobája. :) De mára most már belejött, kétszer kelünk csak éjjel, ami nagy szerencse nekem, így nem vagyok én sem olyan, mint egy mosott rongy. :)

A héten már csavarogtunk is az Urasággal a városban. Elintéztük a kötelező papírokat, úgy mint az anyakönyvezés, meldezettel, anmeldungbescheinigung, krankenkassa. A nevekről már írtam egy korábbi postban, de most újra leírom nektek, hogy hogyan is működik, mert rengetegen kérdeztétek. Igazából kórháza válogatja az ügyintézési módot a gyerek nevével kapcsolatban, így jó utána kérdezni ha megyünk be vizsgálatra, hogy mire is számíthat az ember. Valahol a kórház azonnal intézi a papírokat, valahol elmondja külön egy szociális munkás ennek a módját. Nálunk az utóbbi volt. Egy hölgy jött az információs papírokkal és elmagyarázta, hogy mit hogyan intézzünk. Így hétfőn be is mentünk mind a hárman a Stadsamtba (nem házastársak esetén ha az apa nevét szeretnénk adni a babának, akkor az apának is jelen kell lenni és az anyakönyvvezető előtt apasági elismerő nyilatkozatot tenni), leadtuk a papírokat (anyakönyvi kivonatok, meldezettelek, útlevelek), azonnal ki is töltették velünk a baba meldezettelét is attól függetlenül, hogy máshol lakunk, majd rákérdeztek, hogy szeretném e azonnal a gyerek anmeldungbescheinigung-ját is megigényelni, természetesen igent mondtam,  mert így egy helyen el lett intézve az összes papírja. A Stadsamt után jött azonnal a krankenkassa. Ott a betgbiztosítási számát kérvényeztem meg, valamint leadtuk a wochengeldhez a császármetszésről az igazolást. Tudni kell ha valaki császármetszéssel szül Ausztriában, akkor a wochengeldet a szokásos 8 hét helyett 12 hétig kapja a kismama, viszont ha ehhez még hozzájön az, hogy a kiírt születési dátum előtt jön a baba császárral a világra, akkor ez 16 hétre módosul.

A papírok mellett az első hétben kell a gyerekorvoshoz is bejelentkezni. Ez is ugyanolyan fontos, mint a szülés előtt a nőgyógyászati kontrollok, hiszen így kapja folyamatosan a kismama a kinderbetreunggeldet a krankenkassától. Ha egy untersuchung is elmarad, elvehetik a gyest. Érdemes ezekre is odafigyelni.

Jövő hétre tervezem a többi papír elintézését, úgy mint a familienbeihilfe majd a kinderbetreunggeld.

Addig is élvezzük a napsütést. :) Jókat sétálunk és ismerkedünk a barátokkal, családdal. :)

Gyönyörű napsütéses napot nektek!

Puszi Helga

A születés élménye ♥ és az osztrák egészségügy

Tudom már rég írtam nektek, de Isten látja lelkem jó okom volt rá. :) Akik a facebookon követik a Rock Mammy, rock baby oldalt már tudják, hogy március 1-én megszületett kisfiam Mirko.

Nagyon sokan izgultatok értem, folyamatosan kaptam az üzeneteket, kommenteket Tőletek, hogy hogyan is állunk. :) Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ennyien szíveteken viselitek sorsunkat, így szeretném Veletek is megosztani életem legboldogabb, legcsodálatosabb napját. :)

Minden 28-án este kezdődött. Először jó viccnek tűnt az egész, hogy fáj a hasam és ráadásul egyre rendszeresebben,  igazából nem is gondoltam, hogy ez már valóban az lehet, gondoltam majd elmúlik, mint ahogy a héten már többször is. De csak nem akart, sőt egyre rendszeresebb lett. Párom unszolására, amikor már 6percenként jöttek a fájások bementünk a kórházba. Ott a doktornő.megvizsgált és mivel még úgy vélte, hogy van sok időnk hazaküldött azzal a megjegyzéssel, hogyha sűrűsödnek fájások akkor jöjjek vissza. Hát erre nem is kellett olyan sokáig várni mert hajnali fél 3-kor elfolyt a magzatvizem. Nagy idegeskedés közben mentőt hívtunk (ilyenkor csak fekve szállítható a kismama), ami körülbelül 5 (!) perc alatt kiért hozzánk (azért valjuk be nem rossz időt futottak :) ), majd jött a kórház, betegfelvétel, vizsgálat és kaptam egy külön szobát, ahol egyedül vajúdhattam. Délutánra, amikorra a szülésznő is úgy vélte, hogy lassan szülünk befektettek a szülőszobába. Vajúdás közben kellemes zene szólt, illóolaj párologott, sőt még folyamatos masszázst is kaptam a szülésznőtől, aki egy percre sem hagyott magamra. Voltak olyanok, akik megjegyezték még nekem, hogy miért nincs itt választott orvosom, aki benn lesz a szülésnél, mert milyen kiszolgáltatott ilyenkor az ember, meg hát Magyarországon így működik. Lehet, hogy otthon igen, de itt nem, itt annál szülsz, aki ügyeletben van, de a végére itt is már mindenkit ismersz, és még megvásárolni sem kell a kedvességet, mert az alapból "jár". Mindenkinek.

Szóval a vajúdás annak rendje és módja szerint zajlott, azonban a finishben a kisbabám meggondolta magát és elfordította a fejét, így az orvosok, akik már ekkor körülbelül fél másodpercenként vizsgáltak, úgy döntöttek, hogy baba mama életét nem kockáztatva inkább császároznak. Ettől azért jól megijedtem. Készül az ember a szülésre, de azért a komplikációkat nem kalkulálja bele. Mindenesetre a műtőben elszállt minden félelmem, ahogy láttam ezt a nem kevés kb 12-16 fős csapatot. Minden egyes tagja nyugtatgatott, simogatta a fejem, beszélt hozzám, így tényleg tudtam, hogy jó kezekben vagyunk.

Kisbabám egy laza 24 órás tortúra utàn március elsején este jött a világra. Szerencsére épségben egészségben. :)

A kórházban tényleg mindennel elláttak. Volt saját szekrényem telepakolva törölközőkkel, hálóingekkel, papucsokkal, mindennel, amire egy friss anyukának szüksége lehet. Külön tusolóm, mosdóm volt. Az étel minősége kifogàstalan volt, reggeli svédasztalosan, ebéd-vacsora tálalva kis menükártyàkkal.

A szülés utàni napok is békében, szeretetben teltek. Mindenki segített, hogy összeszokjunk a babámmal. Bármikor mehettem a kérdéseimmel, 3 óránként ellenőrizték, hogy rendben evett-e a kislegény, van e elég tejem, a szoptatási praktikákra megtanítottak, valamint hogy alapvetően, hogyan lássuk el a babákat.

Összegezve amellett, hogy életem legcsodásabb élményében volt részem, boldog vagyok, hogy egy ilyen szuper helyen élhettem mindezt át és csak pozitív emlékekkel térhettem haza. Nem tudok elég hálás lenni mindazoknak, akik ezt lehetővé tették nekem. :) ♥

Tiszta szívemből remélem, hogy Nektek is, akik ez a nagy út előtt álltok még hasonlóakban lesz részetek.

Álmodjatok gyönyörűeket! Nekem lassan kezdődik az éjszakai műszak! :)

♥

Helga