Visszaszámolva a napokat a hivatalos dátumig, ami természetesen csak egy saccolt időpont: 7 nap.
Az utolsó napok, mintha csigalassúsággal telnének el. Csak vár az ember, vár és közben gondolkodik. Természetesen a sok gondolkodás csak még jobban izgatottabbá tesz. Folyamatosan kavarognak a gondolatok, hogy milyen lesz a szülés, honnan fogom tudni, hogy idő van, jól fogom e csinálni, milyen lesz a baba satöbbi satöbbi... Már a létező összes irodalmat elolvastam, kikérdeztem a már gyerekes családtagokat, barátokat, ismerősöket, de hát csak nem tudok felkészülni úgy rá, mint anno a vizsgákra. Pedig milyen jó is lenne, ha az ember csak egy kicsit is tudná, hogy mire számíthat, és nem csak találgatna. De persze pont ez a kiszámíthatatlanság, az ismeretlen teszi a legszebbé.
Az utóbbi egy hétben már persze volt egy-két vakriasztásom, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem akarja elkapkodni a kisbaba, hogy a jó kis meleg otthonát felváltsa valami számára is újra, idegenre. Habár őszintén szólva jól teszi, minél később jön a világra, annál jobb neki. Ott, az anyaméhben még minden őszinte és tiszta, és ennél szebb dolga úgy gondolom, hogy senkinek sincs.
Szóval addig is csak izgulok és folytatom ezt az őrült várakozást, természetesen úgy, hogy még kihasználom az utolsó "szabad" perceimet amennyire csak tudom. :)
Legyen gyönyörű napotok!
Helga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése