#33

1 hét 6. nap

Kinek, hogy telt a szombati napja? Nekem ha ma a fejemhez szorítottak volna egy pisztolyt,  akkor sem lettem volna képes valamit is csinálni. Persze azért háziasszonyi teendőimet elláttam, de semmi többet. Képtelen vagyok már normálisan, emberi módon mozogni. Csak a reggeli felkelés egy másfél órás kemény aerobic edzésnek felel meg. Még szerencse, hogy a Párom itt van mellettem és felhúz, odébb gurít, ha arról van szó, de az olyan egyszerű feladatokat is elvégzi, mint például a leesett tárgyak felvétele. Nagy mázli, mert szerintem a hajolgatás minden kismama rémálma.

Tegnapi kismamás túlpörgésem eredményeképpen estére sikerült a lábamnak bevizesednie, ami elég mélyen megérintett. Azok az egyetlen olyan testrészeim amiket tényleg szeretek, és nem híztak meg. Erre tessék. Már őket is póckolhatom fel, hogy viszonylag visszatérjenek a normális kerékvágásba.

Alapvetően én egy eléggé izgő-mozgó ember vagyok. Állandóan mennék, csavarognék, ezt és azt csinálnék, dolgoznék satöbbi. Viszont most, nem tudom, de úgy érzem, hogy az elkövetkezendő négy hét még nagyon durva lesz. És pont azért, mert igazából azt nehéz nekem felfogni, hogy nem csinálhatok csak úgy akármit is, és nem azért mert nem szabad,  hanem mert nem bírom...

Helga