Hát már nem adunk magunkra? Az igénytelenség tetőfoka és a várva várt kórházi vizsgálat.

Ma reggel 8-kor már a kórházban ültem és vártam a soromat. A nagy várakozás közepette termesztésen jól megnéztem, hogy kik is ülnek körülöttem, kik azok, akikkel körülbelül egy időben fogunk szülni.

Hát kedveseim, elnézve a kismamák igenytelenségét, komolyan mondom nektek, hogy ezt azért már nem lehetett szó nélkül hagyni. Az rendben van,  hogy nem mindenki rendelkezik szuper genetikai adottságokkal, hízékonyabb, a bőrét megviseli a más állapot, de hogy ennyire igénytelenek legyenek néhányan, hát az katasztrófa. Ha nem sértenék személyiségi jogokat szívem szerint megosztanék veletek egy képet, amit az egyik hölgyről készítettem. Az még oké, hogy hízott, mondjuk hozzáteszem az körülbelül 40 kg plusznak felel meg és a hasa konkrétan a térdéig lelógott (és nem túlzok! ), de hogy állandóan lógott valami kaja a szájában, a haja fésűt szerintem egy hete nem látott és hát az öltözete is hagyott némi kívánni valót maga után, az azért már botrányos. És Ő csak egy volt a sok közül. Szóval, ha már terhesen néhány nő itt tart, hogy abszolút nem ad magára, akkor utána miért csodálkoznak, hogy a Párjuk már nem úgy tekint rájuk, nem kívánja őket, és netán másfelé kacsingat? És ne mondja nekem senki, hogy csak a tehetősebbek kiváltsága, hogy jól öltözzenek, ápoltak legyenek, mert ez nem igaz. Az igényesség csakis rajtunk múlik. Legyen időnk beállni a zuhany alá,  hajat mosni, fésülködni, normálisan felöltözködni es netán még egy kis sminket is feldobni. Ez mindössze 15 percet vesz igénybe a napunkból és erre mindenkinek van ideje, ha van gyereke, ha nincs. És ezt magunk miatt tegyük meg. Én szeretném ha a gyerekem büszke lenne rám, és nem szégyenkezne azon, hogy milyen topis anyukája van. Nekem is mindig jó érzés volt Anyukámra nézni, hogy milyen csinos és büszkélkedni, amikor megdícsérték. 

Az öltözködésre visszatérve hozzátenném, hogy én sem vásároltam magam halálra a kismama butikokban, mert egyrészt feleslegesnek tartottam, hogy aztán soha többet ne vegyem fel azokat, másrészt pedig inkább a régi ruháimat próbáltam valami ötletességgel, praktikával feldobni. Persze beszereztem alap darabokat, de ezeket jól lehet kombinálni a már meglévő ruháinkkal. Ilyen hasznos darab a leggings és a hosszú sima trikó, amit minden alá fel tudunk venni és nem látszik a megnőtt fenekünk.  Ez a két darab összesen körülbelül 15 euro, azaz 5000 forint, tehát nem nagy befektetés.

Összegezve, tudom néhányan azzal takaróznak, hogy a gyerek mellett nincs idejük magukra, de azért zuhanyozni és tiszta ruhát felvenni nem hiszem, hogy akkora nagy erőfeszítés lenne.

Szerintem a véleményemmel nem vagyok egyedül. :)

Mindezek mellett természetesen megvizsgáltak, hál Istennek minden rendben. :) Ami furcsa volt, hogy Ctg-t nem csináltak csak ultrahagot, amin nézték a pici szívhangját, belsőszerveit és mivel minden eredmény jó volt, így jöhettem is haza. Rákérdeztem, hogy mit kell vinnem a kórházba, mert az otthoni lista nem éppen valami rövid. A doktornő először nem értette a kérdést, a válasz kábé annyi volt, hogy ha át szeretnék utána öltözni akkor egy pizsit azért vigyek, meg fogkefét. :) Vicces, otthon tényleg még az utolsó wc papírt is viheted magadnak, itt meg nem tudják, hogy miről beszélsz. :)

Mindenesetre ha 26-ig magától nem akar jönni a bébi akkor kell csak visszamennem. Addig is minden jót kívántak, meg hogy használjam ki az utolsó perceket a pihenésre.

Kellemes hétvégét Nektek! És ha megfogadtok egy jó tanácsot, csináljatok egy kis otthoni wellness napot magatoknak! :) Jót tesz. Nem csak a testeteknek, hanem a lelketeknek is.

/Fotó: google; bal oldali képek az ellenpéldák, a jobb oldaliak pedig a jó példák/

Helga