A pozitív és a negatív csatái

Sokat gondolkodtam azon, miért van az, hogy ha az emberrel jó dolog történik az életben, mások rögtön az ellenérveket, kritikákat, negatívumokat kezdik el sorolni. Lehet, hogy csak ránk magyarokra jellemző ez a pesszimizmus, de miért nem próbálunk meg csak a jó felé figyelni, arra összpontosítani? Én hiszek a vonzás törvényében. Minél jobban csak a pozitív felé törekszünk, csak arra gondolunk, nem görcsölünk rá, akkor összejön. 

Nekem ilyen volt Ausztria is. Csak mentem a fejem után, engedtem, hogy az életembe beáramoljanak a jó dolgok, a jó emberek és tessék, boldog és elégedett vagyok, most élem életem egyik legnagyobb csodáját, ami talán nem lenne, ha nem merem a világot más szemmel nézni, megélni, mint az átlag emberek zöme. Tudom lesznek nehéz időszakok, ki is fogok borulni párszor, azt fogom gondolni, hogy nem vagyok jó anya, hogy nem felelek meg a feladatnak, de akkor ránézek majd arra a kis pici lényre, ami a Szerelmem gyümölcse, és minden újból napossá fog válni. De én hiszem azt, hogy úgy kell élni az életünket, ahogy mi szeretnénk, ahogy nekünk jó, és hogyha a gyerekneveléshez is így állunk hozzá, hogy megyünk a kis fejünk után, akkor minden szép lesz, és boldog lesz Mama, Papa, Baba. 

Ne féljünk megélni az életünket, érzéseinket, mert ettől lesz az egyedi és csodálatos! :) 

Egy kis esti útravaló: 

"A boldogság lelkiállapot, nem pedig cél. Nem szükségszerű, hogy "rátaláljunk a szeretetre" a boldogság előtt. A boldogság abból fakad, ahogy az élet eseményeiről gondolkozol: a dolgok pozitív szemléletéből; annak megértéséből, hogy mi jó, vagy miből lehet tanulni; abból, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezed; a fölösleges dolgokon való felülemelkedésből; a bajon és balszerencsén való túllépésből; lelkesítő és magukkal ragadó célok megfogalmazásából; alkotókészséged állandó fejlesztéséből; az élettel való törődésből."

/Stephanie Dowrick/

Helga